"Ráéreztem az ízére, mint a vadászkutya a vérszagra" - Fellegi Ádám a Lakáskoncertről

A 70 éves zongoraművésszel beszélgettünk annak kapcsán, hogy a beszélgetést megelőzte egy csodálatos lakáskoncert, amelyet a Művész a saját otthonában tartott meg. A Művésszel az egyedi kezdeményezésének kialakulásáról és jótékony hangversenyeiről beszélgettünk. 

- Honnan jött az ötlet, hogy a saját lakásában tartson koncerteket?

- 

A Lakáskoncert származása kettős gyökerű. Egyrészt gyakorlati szükségszerűség, hiszen költséghatékony. Másrészt  eszmei szükségesség is, hiszen közelebb hozza a hallgatót  és a művészt, bensőséges légkört teremtve ezzel. Fizikai és lelki értelemben egyaránt közelebb kerül ilyenkor a hallgatóság. Pártállami időkben közös lemezhallgatást rendszeresen szerveztek, de a kor politikai szellemének megfelelően a rendőrök ezeket az összejöveteleket gyanakodva figyelték. 
Manapság pedig arról tudok, hogy egy villatulajdonos meghív időnként zeneakadémistákat a villájába, házi koncerteket tartani. Tehát összességében elmondható, hogy az a fajta Lakáskoncert, amit én szervezek, egyedülálló.

-Kikből áll a közönség?

-  Van egy stabil, körülbelül 3500 fős mag, ők rendszeres látogatói a koncertjeimnek, időről időre bejelentkeznek. Belföldről és külföldről egyaránt érkeznek vendégeim.  6-8-15-20 fő ül a nappalimban egy-egy koncertem alkalmával, de előfordul, hogy hatvanan vagyunk ebben a 73 négyzetméteres, két szoba összkomfortos, harmadik emeleti belvárosi lakásban. Steinway zongorán játszom, tehát mind felkészültségben, mind technikailag, de mondhatom, eszmeiségében is úgy készülök a koncertekre, mintha az a világ legelegánsabb koncerttermében jönne létre. A mai termek szépek, minőségiek és a bérleti díjuk megfizethetetlenül drágák. Sokszor teltházas előadás esetén sem jön ki a bevételből tisztességes honorárium a művésznek, mert a terem bérleti díj elviszi a hasznot. Ezért megkötöttem azt a kompromisszumot, hogy idegenek jönnek be a lakásomba, néha behordják a koszt az utcáról és olykor értéktárgyakkal távoznak. Sajnos erre is volt már példa.
 A közönség egy része hozzáértő, más része műkedvelő amatőr. Ezért a maximális felkészültségen túl el is magyarázom a műveket. Tehát bizonyos részeknél megállok, és élőszóban magyarázok. 
Fontos dolog, hogy a Lakáskoncert ingyenes. Van egy adománygyűjtő persely, ahová mindenki bedobhat annyi pénzt, amennyit akar, és természetesen nyugtát kap róla. De szíve joga eldönteni, hogy bedob-e pénzt a perselybe, vagy egyszerűen csak hazamegy. Tehát a Lakáskoncert minden esetben ingyenes. Igyekszem jó minőségű aprósüteménnyel és borokkal, üdítőkkel komfortosabbá tenni ezeket az eseményeket.

- A szomszédok mit szólnak a koncertekhez?

- Csodálatos módon tűrik. Nyilván valóan cserélődnek olykor a szomszédok, de talán figyelmeztetik őket előre, hogy itt zongoraszó hallatszik. Mindenesetre ebből soha semmiféle kellemetlenségem nem volt.

- A lakás keretein kívül is vállal hasonló, speciális fellépéseket, ha jól tudom.

- Igen. Például a Hospice Alapítvány segítségével eljutottam haldoklókhoz. Biztos vagyok benne, hogy más minőségben éli meg az ember a halált akkor, ha élő zene szól mellette. Volt olyan, kómában fekvő beteg, akinek az állapotában komoly javulás volt tapasztalható, miután én játszottam neki. Ilyenkor persze fizikai képtelenség hangverseny zongorával érkezni a beteghez, ezért elektromos zongorát használok. Még mindig jobb, ha élő ember játszik elektromos zongorán, mint hogyha rádiót hallgat. 
Pszichiátriai betegekhez, babákhoz, várandós anyukákhoz, sőt, fogvatartottakhoz is eljutottam már. Klinikai vizsgálatok megállapították, hogy az élő zene gyógyít, egyfajta lélekemelő funkciót tölt be.

- Tehát nem csupán egy szakma jeles képviselőjeként, egy ismert művészként tekinthetünk Önre, de ez több annál. Ez egyfajta küldetéstudat, de vajon hogyan alakult ez ki Önben?

- Nem voltam én a kezdetektől fogva ilyen. Körülbelül 55 évesen jöttem rá, hogy valamiféle pluszt kell nyújtanom, és természetes dolog volt számomra, hogy ez ne csupán egy szándék legyen, hanem egy aktív, folyamatos cselekedet. Amikor az első sikeres állapotjavulást megéltem, ráéreztem az ízére, mint a vadászkutya a vérszagra. Rájöttem, hogy egy óriási terület vár rám. Tehát ez egy hatalmas kihívás, és bár anyagilag nem támogatott műfaj, én a hagyományos komolyzenei koncertekből és a kilencvenezer forintos nyugdíjamból meg tudok élni.

- Sólyom- 

[2012.01.30.]